Játékanalízis

Azon magyar exszerepjátékosok közé tartozom, akinek még a Kaland-Játék-Kockázat könyvekkel kezdődött a karrierje. Még mindig emlékszem arra az eufóriára, amikor Csabi először szembesített egy normális szabályrendszerrel, történetesen a D&D-vel. Azóta a régi tűz, évi egy-két nosztalgikus partit nem számítva kihunyt; egy idő után egyre kevésbé tudtam a szerepjátékra úgy gondolni, mint valami hiperintellektuális elfoglaltságra. Éppen ezért szartam magam alá a megleptéstől, amikor ránéztem a szerep.freeblog.hu-ra.

Esetemben persze teljesen felesleges mindenféle találgatás, hogy ki lehet az a névtelen zseni, aki ezeket a remek szövegeket létrehozza/fordítja, hiszen dolgoztam vele már eleget — ez a legújabb húzás most mégiscsak meglepett egy kicsit. Jó rég hallottam már tőle, hogy a szerepjátékírás legalább akkora szórakozás, mint maga a játék; most viszont már elhiszem, hogy komolyan is gondolja. Az egész műfaj itt van, szépen precízen kettévágva, felszeletelve, elektromikroszkópos metszetek formájában. Szerencsére a szerepjátékok most már nem számítanak akkora újdonságnak, hogy érdemes legyen róluk szülőborzongató faszságokat írni mindenféle napi- és hetilapokban, ugyanakkor a kívülállók még mindig nem tudnak róla annyit, mint mondjuk a teniszről vagy a sakkról. Személyes emlékeim és tapasztalataim pedig azt mutatják, hogy a szerepjátékos szubkultúrára is ráférne még némi elmélketi pofozgatás. Hát most itt van minden, amire csak szüksége lehet valakinek, aki szeretne túllépni a “jól van, győztél, kapsz száz aranyat” szinten, a mesélés elméletétől kezdve letölthető mini-szerepjátékon át a karaktergenerálás módszertanáig bezárólag.

Persze, ha ez is úgy jár, mint a szerző egy másik szépreményű projektje, a Mindennapi Gaming, hát én tökön szúrom magam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.