Általában igyekszem tartózkodni az összeesküvés-elméletektől, de a nagy szenzációként tálalt hanganyag “kiszivárogtatása” már nekem is egy kicsit gyanús. Nem annyira érzem ugyanis, hogy Gyurcsány májusi balatonőszödi szavai bármilyen érdemi változást jelentenének: mindenki tudta, hogy a választásokkor nem azt mondta, amit gondolt, ha finoman is, de már eddig is a szemünkbe mondta, hogy hazudott, azt pedig a kampányban is nyíltan vállalta, hogy elég markáns gazdaságpolitikai irányváltás következik (végre-valahára). Mindezen aligha szépít vagy csúnyít pár basszameg.

Ugyanakkor most a franc se kíváncsi a Fideszre, most már elég nehéz lesz folytatni az eddigi stílusú kampányt: most már mindenki Gyurcsány Ferencre figyel. Külön körsétát kellett tennem, mire találtam egy olyan újságot, ahol még lehetett politikai napilapot kapni — és hát mit tesz isten, Gyurcsány épp a mai Népszabadságban tárja fel valós indítékait. Szóval, ha tippelnem lehet, valakit kurvára hátbaveregettek ezért a kiszivárogtatásért. Vannak spontán tüntetések, jó sok radikálissal; mondjuk érdemes abba is belegondolni, a tandíjtüntetést szervező HÖOK-ot nem fogják-e befolyásolni a füstbombákat dobáló szittya népek. Vagy az átlag választópolgárt, aki azért a túl nagy balhét már nem szereti.

Az MSZP-frakció fegyelmezetten Gyurcsány mögé áll (a Fidesz meg lényegében mozgásképtelenné lett lőve, még mindig nincs semmi érdeminek nevezhető a honlapjukon), neki se kell telefonálgatnia, hogy sokat és az őszinte szemével beszélhessen a kamerába. Meg van ez az egész organizálva, elég rendesen. És ami az egészben a legviccesebb: alighanem ez az első alkalom a magyar politikában, hogy politikus úgy kerül az érdeklődés abszolút fókuszába, hogy leplezetlenól őszinte.