Az alapképlet az átlag, tehát a hungarofób, kapitalista karvalytőke által megmételyezett állampolgár számára tökéletesen nyilvánvaló. Egyrészt van egy szobor, amit full törvénytelenül, mintegy az éjszaka leple alatt basztak oda a Déli pályaudvarral szemközti lejtőre. Másrészt a szóban forgó alkotás, lévén a turul egy harci szimbólum, körülbelül annyira alkalmas a háború áldozatainak szánt emlékmű szerepére, mint egy frissen fényesített géppisztoly, egy félméteres, rózsaszín vibrátor vagy egy Arnold Scharzenegger mellszobor.

Természetesen a mélynemzeti ifjak számára tökéletesen egyértelmű, hogy már megint a rohadt zsidó pénzügyi oligarchia mesterkedik a háttérben. Mondjuk kérdés, hogy ha a szintén törvénytelenül felállított Igazak Fala ügyében megszületik a döntés, és azt elbontásra ítélik, a Jobbik elnöksége egy emberként ragad-e csákányt a turulmadár eltávolítására.

Aligha. A Jobbik ugyanis szemlátomást azt gondolja, hogy a törvények csak a posztkommunista csürhére vonatkoznak, nagy nemzeti célok érdekében viszont bármi megengedhető: tetszőlegesen lehet törvénysértéseket elkövetni, szabadon lehet teheneket rongálni (legalábbis így hirtelenjében nem találjuk a Bazilika előtti tehénszobrot védelmükbe vevő nyilatkozatukat), szobrokat meg fakereszteket állítani, a hatályos magyar jogszabályokra való tekintet nélkül. Az azért egy kicsit kínos, hogy még a Jobbik várakozásával ellentétben homofób Tarlós Istvánra sem lehet számítani ezügyben; a város első számú vezetőjének félesélyes jelöltje a fasiszta csürhe által felfoghatatlan módon mintha ódzkodna a törvénysértéstől.

Én pedig szabad perceimben azért imádkozom, hogy a rendőrség ne fossa össze magát, ha arra kerül a sor, és legyen tisztában azzal, mi a "törvényes és szakszerű" eljárás a begőzölt, rasszista csőcselékkel szemben. Nehogy már csak a munkájukat végző újságírók tanulják meg, mi az a magyarok istene.