Na, nem volt szar?

Kicsit rágcsáltam ám a körmöm, hogy hátha Gyurcsány Ferenc mégiscsak mond valami értelmeset ma este, és ezzel szépen kihúzza a lábam alól a talajt, de nem. Valódi tartalom nélküli kampánybeszéd lehetőségéért füttyentett le a köztévének. Ahogy azt egy lelkes tanácsadóm a metrón megjegyezte, persze a köztévé vezetőjének sem kötelező segget nyalnia és megszakítania a köztévé adását — a magánvéleményem azonban mégiscsak az, hogy a miniszterelnök bácsi csak betarthatta volna a protokollt, és alkalmazhatott volna kevésbé teátrális elemeket is mondandójának közléséhez.

Sajnos azonban úgy látszik, ez a surmóság már csak ennek a bandának a sajátja lesz. Megcsinálták azt, amit a magyar demokrácia történetében még soha senki — ismét bizalmat szereztek, másodszor is kormányt alakíthatnak. Erre akkor arcuk lett, mint egy ház. Hiller haver, aki Gyurcsány nélkül max egy szakadékba tudta volna nagy biztonsággal bekormányozni a pártját, most látványosan felrúghat minden nagy nehezen összeszívott egyezményt. Olyan kapkodva, hogy attól az ország egyik legnagyobb egyetemének vezetősége nemhogy elhatárolódna, de még érvekkel és tanácsokkal is támogatja a hallgatói önkormányztatot a tandíjellenes mozgolódásokban. Alighanem rémhír persze, hogy az állam ki akar vonulni a felsőoktatásból — de remekül jellemzi az OKM sajtóját, hogy ilyen találgatások egyáltalán felmerülhetnek a Népszabiban és a Magyar Nemzetben egyszerre.

Gyurcsány ma este nem valamiféle véletlen baki folytán kváziutasította a köztévé szerkesztőségét: van annak módja, ha a miniszterelnök beszélni akar a sajtóhoz, és még egy rendkívüli kormányszóvivői tájékoztató is mindig tuti teltházas, nemhogy ha a miniszterelnök akar valamit mondani. Nem: a kérdéseket akarta elkerülni, hogy különösebb zaklatások nélkül húzhasson el szabadságozni. Aztán ha Orbán Viktor saját köztévét akar magának, akkor csodálkozunk.

Ezer pontot is levonhat tőlem akárki, de azt gondolom, hogy ez a demagóg, semmitmondó, bénácska kis fröcsögés a tévénézők nyilvános arculcsapása volt. A kormányzati kommunikáció a választások óta több hetes látványos kussolásból, majd most a jelszavak ütemes skandálásbané merül ki; Gyurcsány Ferenc blogja szintén az egyirányú kommunikáció példája. Érdemi párbeszéd, tehát ahol az ember a kérdéseire választ kap, lényegében sehol nem folyik, ha az ember a sajtóosztálynak ír, akkor is lerázzák valami általánossággal.

Nem is csoda persze, hiszen egységes, koherens, kidolgozott koncepció lényegében egyik területen sincs — pedig elvben ez a második ciklus arra lenne jó, hogy legyen végre egy kis folytonosság a kormányzásban. Ezt a teszetosza, lázas faszkodást azonban én sajna nem tudom felelősségteljes és koncepciózus kormányzásnak nevezni.

Még akkor se, ha persze pontosan tudom, hogy Orbán és Semjénzsolt bajtárs a Fidesz-KDNP élén kurvára nem volt alternatíva, és ha a nagy össz-kormányzati brainstormingból nem bődületes baromságok születnek. Még akkor se, ha tisztában van az ember azzal, hogy csak ettől a kormánytól lehetne elvárni valamiféle megszorításokat — nemcsak megszorítások kellenének azonban, hanem előre átgondolt stratégia is. A szavazatomért minőséget várnék — különösen egy újraválasztott kormánytól.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.