Átbaszták a felsőoktatási törvénymódosítást a Parlamenten, mint szart a kerítésen — Hiller István most biztosan kurva nagyfiú, mi pedig rágcsálhatjuk a körmünket, hátha majd a végrehajtási rendeletekben csak odafosnak valami megnyugtatót is az aggasztó részletekre.
A magam részéről, ezt soha nem titkoltam túlzottan, véresszájú tandíjpártinak definiálom önmagam — aki teheti, az fizessen csak egészen nyugodtan, senki ne képzelje, hogy a felsőoktatás az valamiféle jótékonysági intézmény, ahol pár év alatt majd jól kiheveri az érettségi fáradalmait. Nem elhanyagolható az sem, hogy ha rögtön az elején pénzt kell beleölni, akkor talán a társadalom is egy kicsit kevésbé áll hozzá lazán ehhez az egészhez: talán kevesebben csinálnak majd presztízskérdést abból, hogy a kis majmocska mindenképpen befejezze a szakot, amit egyszer már elkezdett. Ha nem megy valami, akkor abból hamar kiszedik majd a tehetségtelen és motiválatlan hallgatókat, és aki (legalábbis első körben) nem való egyetemre, annak talán majd hamarabb leesik a tantusz, hogy felsőfokú szakképzés is van a világon.
Ami mégiscsak vérlázító és bicskanyitogató ebben az egész történetben, az az, hogy az egész szemlátomást Hiller István magánbiznisze. Ennyi idő alatt maximum arra lehetett idő, hogy kinevezésének napján áttelefonáljon a minisztériumba, hogy mire beér, már mindenki verje a seggét a földhöz nagy igyekezetében, hogy a miniszter úr hagymázas rémálmából legyen valami értelmes. Szakmai egyeztetés nem volt, csak a gennyes, rohadt módon kétszáz százalékos fizetésemeléssel megvásárolt rektorokkal (két és fél — három millás havi fizuval én is szívesen rábólintok bármire, ami nekem nem kerül pénzbe).
Nem fosnék amúgy, ha nem a legalapvetőbb társadalmi problémák lennének itt kockára téve. Hiába hallelujázik mindenki a szegény, de tehetséges hallgatók tandímentességén, kurva szegény és középszerű hallgatók is vannak (sőt, a nyomorultakat csak tovább nyomorító közoktatás mellett már az is jó, ha vannak ilyenek), akik itt bizony ívben vannak leszarva. Hiába emelkedik ugyanis a szociális ösztöndíj a többszörösére, nyilván vannak olyan családok is Magyarországon, akiket már az "évi százötezer forint" kifejezés elhangzása is el fog riasztani az egyetemről. És ezen teszetosza, szarakodó, irritálóan baromarc kormányzati kommunikáció közepette egyszerűen nem nyalom be, hogy Hiller Birkakarizma István majd hitelesen fogja ezeket a megfelelő üzenetet közvetíteni a pórnép felé. A pórnép le van szarva; a pórnép olvasson újságot, és higyjen az MSZP-nek. Ez a nagy kínnal, három év alatt összeszopott felsőoktatási törvény is hogy kibírta módosítások nélkül öt egész hónapig.