Hallgatói önkormányzati turném második állomásán sikerült keresztbefutnom Manhertz Károly ex-BTK dékánnal, aki tökéletes iskolapéldáját nyújtotta annak a seggfej kommunikációnak, amit az OM nyújt mostanában: bármit válaszolnak, rezzenéstelen arroganciával válaszold mindig tökugyanazt.

Manehertz exdékánúr például most vállát rángatva közölte, hogy márpedig neki nincs baja ezzel a rendszerrel, hiszen egyszerűen nincs honnan pénzt zúzdítani a felsőoktatásba — azokra a felvetésekre, hogy talán fel lehetne hagyni a porbafingó, senkiházi kis főiskolák támogatásával vagy hogy mi a faszt fognak csinálni az egyetemről színtisztán szociális okokból kieső hallgatókkal, még reflektálni sem volt hajlandó. Amikor belekérdezték az arcába, azt mondta, hogy márpedig neki nincs baja ezzel a rendszerrel, hiszen egyszerűen nincs honnan pénzt zúzdítani a felsőoktatásba.

Persze még mindig elegánsabban járt el, mint Hiller Államtitkár úr, aki ráfingani sem tartotta érdemesnek a hozzá az egyik legnagyobb és legerősebb hallgatói önkormányzat meghívójára; nemes egyszerűséggel leszarta, hogy meghívták.

A találkozó végén viszont megerősödött bennem az az érzés, hogy azért ilyen kurva flegma mindenki, mert könnyen lehet, hogy az egészből nem lesz semmi. Az OM majd úgy tanúsít kibaszott nagy kompromisszumkészséget, hogy visszavonja az előkészítetlen, sebtében odaokádott javaslatát, és leül tárgyalni, csakhogy Hiller haver demonstrálhassa, mennyire nem magyarbálintos oktatási miniszter lett belőle.