Sikerült egy olyan filmet összehozni, ahol két undorító, gennyes, irritáló lúzer gyepálja egymást rohadék, szemétláda, géppuskáznivaló barátok folyamatos biztatása közepette. Hogy aztán mindezt Jennifer Anniston nevével és a romantikus vígjáték címkével eladják nekünk.

Szép nagy szakítással kezdődik a film, és tegyük hozzá: a való élet talán mégsem egy ilyen gátlástalan lúzerparádé. Onnantól kezdve sincs túl sok mozzanat, amire rásüthetnénk, hogy életszerű lenne — no nem mintha egy romantikus vígjátéktól egy dokumentumdráma mélységi megközelítését várja az ember. Azért én nem bántam volna, ha egy kicsit többet is lehet nevetni.

Jennifer Annistonból alighanem már az életben nem lesz első osztályú színésznő — annyira csak a megszokott fazonját tudja hozni, hogy az ember folyamatosan azt várja, mikor fut már be a Jó barátok egyik szereplője. Nb. Rachel Green kicsit idétlen-kedves alakja jobban állt neki, mint Brooke Meyerts elmebeteg gallériaalkalmazott míszpicsa-fazonja.