A nagy reformmániás ötletbörze közepette most Hiller István is előállt a saját tandíjkoncepciójával: már hogy senkinek se legyen kétsége afelől, mennyire is rühellte az egykori politikai államtikár az egykori minisztert. Sajnos a rendszer még most is csak az erősen összetákolt stádiumban van.

Persze, a tandíj, mint olyan, önmagában kurva kívánatos dolog, és a most bevezetendő rendszer számos olyan elemet tartalmaz, amit csak üdvözölni lehet. Az egyetemre csak melegedni járók ezt inkább tehetik önköltségen, aki pedig úgy istenigazában penge, annak az állam örömmel finanszírozza a második-, harmadik, negyedik diplomát is — eddig jó. A felsőoktatás fizetős szolgáltatássá válik, így talán egy kicsit kevésbé hajlanak majd az intézmények arra, hogy seggtörlőnek használják hallgatóikat — fahéj. Lesz pénz normális ösztöndíjakra meg fejlesztésre, úgy, hogy a költségvetésnek ez egy fillérjébe sem kerül — ez sem rossz, mert a költségvetés amúgy sem adna erre egy fillérrel sem többet.

A rendszer valóban nem jelent mindnekinek megfizethetetlen terheket. Ugyanakkor azok, akik nem zsenik, de tisztességgel helytállnak, és képesek mondjuk egy "jó" minősítésű diploma megszerzésére, ugyanakkor akiknek már a mostani, felsőoktatáshoz kapcsolódó terhek is közel megfizethetetlenek, az az igazságosság örve alatt ki fog esni a rendszerből. Magyarán a felsőoktatás a kiváló szegények, a kiváló gazdagok, és a közepes vagy gyenge képességű gazdagok kiváltsága lesz — a közepes képességű szegények éppen úgy kiesnek majd, mintha full költségtérítést akasztanánk a nyakukba.

Csak azzal vigasztalom magam, hogy a felsőoktatás nyugalmat hozó arkangyaláak szerepében tetszelgő Hiller István aligha meri megkockáztatni, hogy szarrá veresse magát ebben a meccsben — márpedig a szakmai partnerekkel való meg nem egyezés következményei — ahogy azt az ftv vitájában is láthattuk — elég csúnyácskák is lehetnek.