Tamás Gáspár Miklós ki van borulva. Sok furcsaság nincsen ezen, TGM, amióta csak tudatosan olvasom a magyar sajtót, jellemző módon fenn van akadva valamin. A legutóbbi ÉS-ben megjelent írásában éppen azon fröcsög a rá olyannyira jellemzően erős stílusban, hogy mennyire borzalamasan felhábortó, mi több, antidemokratikus, hogy a leendő kormánypártok titokban folytatják koalíciós egyeztetéseiket.

Well, lehet, hogy abban a szélsőbaloldali Nirvánában, ahová TGM törekszik, ennek még volna valami realitása, de Magyarországon tuti nincs. Az emberek többsége ívben szarik ezekre az egyeztetésekre: ráadásul olyan igazán kurva nagy meglepetés nem is várható, hiszen tegye fel a kezét, aki nem számított arra, hogy az MSZP és az SZDSZ rászánja magát a stablizációra. Így voltaképpen tényleg csak a részletekben kell megállapodni.

A magam eredményorientált szemlélete meg mégiscsak azt mondatja velem, hogy ezeket a lépéseket végig kell vinni és a demokratikus, stabil közélettel rendelkező Magyarorszg megvalósulást is ez szolgálja leginkább. Ha ehhez ezeknek az érzékeny kérdéseknek a pár hetes bizalmas kezelése is kell, hát legyen — hát ezerszer inkább, mint hogy az értelmes párbeszédet szétszedjék az MSZP megélehetési populistái, az élükön Toller Lászlóval a vagy a legvadabb rémálmaimban olykor még mindig majdnemköztársaságielnök Szili Katalinnal.

Hogy a jobboldal mennyire lenne képes vagy hajlandó “demokratikus” “párbeszédre”, azt inkább hagyjuk, annyiszor elmondtuk már.