Hát nem egy Mona Lisa

Dan Brown: A félrevezetés foka

Aki esetleg belelkesedett a Da Vinci Kódon és az Angyalok és Démonokon, az esetleg kísértést érezhet arra, hogy a szerző újabb köteteit is kezébe vegye. A félrevezetés foka azonban totális félreértés, égebekiáltó ratyizmus vagy döbbenetes írói pofátlanság — legjobb szakértőink dolgoznak a pontos definíción.

Mindenesetre ahhoz szerintem arc kell, hogy 120 oldalon keresztül ne történjen semmi, csak szállítgassák a főszereplőt innen oda, onnan ide, hogy sehol se halljon semmi mást, mint hogy valami kurva titkos dologba lesz beavatva nagyon hamarosan, de sajnos ők nem mondhatnak semmit. Azért egy könyv húsz százalékát ezzel kitölteni enyhén szólva pofátlanság. Persze amikor az ember már nem bírja elviselni a feszültséget, akkor már fut a pénze után és tovább olvas, holott a konkrét titok — józan logikával és nem a regény kicsavart látószögén keresztül — persze nem több hótton banális kis apróságnál, ami mondjuk a Scientific American főszerkesztőválasztását esetleg befolyásolhatná, az amerikai elnökválasztást azonban semmiképpen sem.

Ezek után persze a szerző rögtön lelövi a poént, nevesül hogy nemsokára szar kerül a palacsintába — innentől kezdve ezen már nincs mit izgulni, max azon, ki harap bele előbb és ki nyeli le az utolsó falatot. Tök felesleges időhúzások, ócska, színpadias jelenetek, röhejes kommandósakciók és félelmetesen nevetséges, pitiáner politikai játszmák a háttérben. A szerző szemlátomást eltévesztette a nagyságrendet, amiben alkotni tud — elég jól el tudta képzelni, hogyan működhetnek (működhetnének) kis létszámú titkos társaságok, a nagypolitikáról, annak működéséről haloványlila segédfingja sincsen. A tudomány működéséről meg aztán végképp nincs — élvonalbeli tudósokat egyszerűen képtelenség úgy megtéveszteni, hogy a cáfola bizonyítékok nyilvánosan elérhető adatbázisokban vannak. Olyan vadbaromságot pedig, hogy az “űrt alighanem rovarok népesítik be”, sose mondana senki. Az evololúció ugyanis lehet, hogy vak órásmester, de azért még órásmester és nem rovartani megszállott.

A röhejes végkifejlet más ismerős lehet egy-két filmből és Sherlock Holmes regényből — a regényvégi kötelező dugás felvezető mondatai pedig, noha humorosak, messze nem voltak elegek ahhoz, hogy felvillanyozzanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.