A kampány tétje

Ki a magyar, mi a magyar?

Tölgyessy Péter, Népszabadság, 2006. március 25.

Egyáltalán szükséges, hogy minden politikai elemző kiforrott és értelmes koncepcióval rendelkezzen; viszont megállapodhatnánk, hogy a legizmosabb hülyeségeket egy választási kampány idején mondjuk max ötször mondjuk el, utána mindenki kitalál valami okosságot, vagy ha ez nem megy, akkor befogja a pofáját.

Jelen írás alapfeltevése sajnos, nettó ökörség.

Én személy szerint legközelebb a pokolban számítok majd arra, hogy értelmes, érveken alapuló választási kampány során választunk majd politikusokat. Ki az a fanatikus őrült, aki nem politikai szimpátiája alapján szavaz, hanem mondjuk a Magyar Statisztikai hivatal adatait veti össze a választási ígéretekkel egy Excel táblában?

Nb. a politikában az egyetlen értelmes és racionális hozzáállás épp az, amit Tölgyessy hatszázezredikként ken Orbánra: hatalomra jutni valahogy, aztán majd meglátjuk. A politika egy klasszikus értelemben vett kaotikus rendszer, már a koalíciós egyeztetések során radikálisan borul az egész, de ha mégsem: ki láthatja előre, hogy mi fog történni az elkövetkezendő négy évben? Ha lenne ilyen ember, az valószínűleg nem süllyedne le a politikáig, hanem mondjuk lottószelvények kitöltésével múlatná az idejét.

1998-ban húsz éves voltam, első szavazóként begyűjtöttem a Fidesz programját. Egy éve olvastam rendszeresen újságot, tök nyilvánvaló volt, hogy a szocialisták mocskos, retrográd arroganciájának véget kell vetni, váltani kell; mindenesetre a lelkifuri megnyugtatása végett beszereztem a Fidesz százoldalas, Microsoft Word formátumban íródott programját, és azt olvasgattam az otthoni számítógépen. Édesapám bejött, megsimogatta a buksi fejem és azt mondta: kisfiam, ugye nem ebből akarod megtudni, mit akar a Fidesz?

Négy éve már kurvára tudtam, hogy leszarom, ki mit hadovál össze a számokról, mindenki csinálja majd, amit a pillanatnyi lehetőségek lehetővé tesznek — viszont elegem van abból a gennyes, nyúlós, szabadságellenes, tekintélyelvű dzsuvából, amiben négy évig kellett fuldokolnom. Levegőt akarok, aztán majd meglátjuk. Orbán Viktort akkor is leszartam volna, ha arannyal futtatott statiszikai jelentésekkel kopogtat térden állva az ajtómon. Sőt, akkor szartam volna le igazán. Utoljára a Horn-Orbán vita után voltál ilyen üdítően száraz, bazd meg, mondtam volna neki, és pofájába vágtam volna az ajtót.

A választási kampány definíció szerint nem érdemi vita, hanem koncentrált imázskampány azoknak, akik négy éven keresztül szartak az egészre. Helyes; valami alapján nekik is szavazniuk kell. Aki másra számít, az jövő héten próbáljon meg érdemi vitát kezdeményezni az aktuális rendezvényen valamelyik Fidesz- vagy MSZP-aktivistával.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.