Többen panaszkodtak, hogy felidéztem, hogy a Magyar Narancs anno “Több hülyét a közigazgatásba” című glosszával köszöntötte Mikolát az egészségügyi miniszteri poszton. A Fidesz miniszterelnök-helyettes jelöltje azóta csak tör-zúz a politikai kommunikáció porcelánboltjában, az ember pedig nosztalgiával gondol vissza a Kövér László féle szofisztikált szép napokra. Fura azt gondolni, hogy Orbán komolyan képes elhinni, hogy majd ilyen sötét, korlátolt, középkori alakok segítik hozzá a választási győzelemhez — Mikolát talán helyesebb lett volna lefújni egy kis fenyőillatú illatosítóval és eltenni valami hűvös, száraz helyre, amíg a választások elmúlnak.

Pécsi beszéde is kiválóan példázza, hová vezet ma Magyarországon a kereszténydemokráciának nevezett nyálverés: a másság, a tolerancia és a multikulturalitás sárba tiprásához, a nem nemzeti keresztény állampolgárok nyilvános leokádásához.

A fenti tudósítás azonban érdekesen van megszűrve; a Fidesz.hu webszerkesztőségének tagjaiban szemlátomást már van annyi jóérzés, mint egy harmadnapos, legyekkel elborított döglött nyúlban. Kuncze Gábor sajtóközleménye szerint Mikola ugyanis az alábbiakat is mondta Pécsett:

“És igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség […] a közjó és az igazságosság szellemében. Mit jelent a másik oldal? Az egyén parttalan szabadságvágynak a kibontakozását kell segíteni, nem kell a közösség, önmegvalósító, mai singli életforma, az az igazi. Nem közösségek kellenek, hanem singlikből összeálló hordák kellenek, és akkor már indul is az Andrássy úton a menet a fiúk, a lányok nyakába fülbevalók, lufik, és szól a recsegő rádióban a zene, amit úgy hívnak, hogy techno. Elgondoltam ezt a két képet, két világ. Döntenünk kell a két világ között. Az egyik oldalon az élet kultusza, az egyén, a közösség boldogulásának a segítése, a másik pedig az önpusztító, talán prolongált öngyilkosság-kép is aposztrofálható…”

Hát, ha ez az alak hatalomba kerül, én tényleg kurva közel leszek az öngyilkossághoz. Addig is visszatérek a singli hordám kebelébe és fújok néhány lufit feszültséglevezetésképpen — persze szigorúan techno-zenére.