Férfiak az élen

Alighanem senkit sem sokkolt le a gondolat különösebben, hogy a Fidesz Orbán Viktort jelölte miniszterelnöknek: bár jelen sorok íróját azért áthatja a kellemes borzongás, ha eszébe jut, micsoda parázs, demokratikus szellemiségű viták előzhették meg ezt a nehéz döntést. Mondjuk ezek hangját alighanem némileg eltompította, hogy aki esetleg fel meri vetni, hogy esetleg vitatkozni lehetne arról, hogy elméletileg akár az is felvethető lenne, hogy bizonyos esetekben akár meg is lehetne kérdőjelezni azt az axiómát, hogy a jobboldal megkérdőjelezhetetlen vezére Orbán Viktor, az akkor már hasát is felvághatja az udvaron, az legalább tiszta munka.

Valójában persze a mai magyar jobboldal — meggyőződéses választópolgárok, párttagok és polgári körösök — persze aligha csinálnak abból titkot, hogy nekik a maguk részéről elegük van a demokráciából. Legyen végre rend, a buzi kommunisták tűnjenek a sunyiba, legyen elég ebből a liberális infernóból, ahol akár a drogliberalizáció kérdése is szabadon felvethető; utána majd tárgyalhatunk.

No nem mintha a demokratikus intézményrendszereket olyan igazán komoly veszély fenyegetné; no persze a Fidesz hatalomra kerülése esetén a Parlament összehívogatása ismét csak amolyan luxusbaloldali alűrnek minősül majd, meg vizsgálóbizottság sem lesz olyan sok; de azért azt azért erősen túlzás lenne állítani, hogy ezek alajában rengetnék meg a magyar demokráciát. Négy év, és megint leválthatjuk őket.

Mikola István kinevezése miniszterelnökjelölt-helyettesnek, pláne bátornak nevezni őt azért egy kicsit erős húzás. Elvégre nehéz lenne így hirtelenjében felidézni, mi volt az ő eddigi nagy politikusi villantása, amibe bele lehetne kapaszkodni. Alighanem inkább arról van szó: ő még nincs annyira leamortizálva. Kell valaki, aki újult frissességgel bólogathat a Vezér háta mögött.

Hogy is mondta miniszterré választása kapcsán a Magyar Narancs? “Több hülyét a közigazgatásba.” Erről van szó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.