Vannak filmek, amik egy kicsit komolyabban veszik magukat a kelleténél. Csak úgy süt belőlük a mondanivaló; nem nagyon hagynak kétséget afelől bennünk, hogy egy megváltott mozijegy önmagában még nem jogosít fel bennünket semmiféle lazításra.

Nem mintha az Időjós ezt különösebben rosszul csinálná: a vérlázítóan egoista és fájdalmasan lúzer, amúgy a saját területén furcsán kompetens időjárás-bemondó története fordulatos is, izgalmas is, valamint a figurát alakító Nicholas Cage és az apát játszó Michael Cane is nagyon odateszi magát. Ugyanakkor jelen sorok írója sokszor már nem is bírta nézni a kilátástalan küzdelmet a pitiáner családi problémákkal, az apa limfómájával, vagy azzal a ténnyel, hogy a főhőshöz időnként hozzávágnak valami gyorskaját.

Lényegesen húzósabb a kelleténél, de ha valami igazán erősre vágyunk egy elszúrt nap után, jobb kezdőlépést elképzelni sem lehet egy kiadós öngyilkossághoz.