Azért az ügyészségnek azért mégiscsak lehet valami alapvető problémája; szemlátomást nem igazán találja a helyét a világegyetemben. Kártérítésért perelni egy lapot, csak mert lefideszesirányításúzták őket — hát leginkább a Magyar Köztársaság vádhatóságához totálisan méltatlan hisztéria ez, nem méltóságteljes elégtétel.

Mert hát az igazságszolgáltatás különböző szerveit pártpreferenciákkal vádolgatni egy teljesen rutinszerű eljárás a sató részéről — Deutsch Tamás Gyurcsány elleni vádiratát az ajtóig pofozta vissza a szóban forgó szervezet; pedig mennyivel kényelmesebb lett volna, ha Deutsch egyszerűen csak leszól telefonon, és máris akcióba lendülnek a vérszomjas fogaskerekek. Az elmúlt években az ügyészség leginkább csak szemkáprázató arroganciájáról és olykor megdöbbentő inkompetenciáról tett tanúbizonyságot (ügyészségi jegyzőkönyvek szállingóznak a levegőben mindenfelé, Kulcsár vicces kihallgatásá estébé), pártpreferenciáról nem; a Népszavánál amúgy ez a vonás sem hiányzik a rokonszenvlistáról.

Na de kártérítési pereket indítani? Különösebb sportszerűséget nem igazán érzek ebben a dologban, beszállás ez egymás bealázásába elég rendesen — holott hát igazságot itt a közvélemény fog tenni, akármit is hozzon a bírósági ítélet. Amíg nincs mindenki meggyőződve arról, hogy párttámogatásról szó sem lehet az ügyészség esetében sem, addig indifferens, hány millát sikerült kifacsarniuk náluk is bénább polgártársaikból.