Megvallom őszintén, amióta a közvéleménykutatók közötti versengésből minden alkalommal a Medián jön ki jól — szegény Gallup a legutóbbi választásokon elég jól beégett élő egyenesben az M1-en — azóta elég tartózkodó vagyok az alternatív felmérésekkel szemben. Noha nem gondolom, hogy a közvélemény-kutató cégeket olyan egyszerű lenne dróton rángatni, azért valahogy most már egy kicsit is unalmas az egyes cégek jól predesztinálható irányba történő hibázásai. Lehet persze, hogy az én agyam szivacsosodik az idők múlásával, de nem nagyon jut eszembe példa arra, hogy mondjuk a Tárki megalapozatlanul jósolt volna vaskos baloldali előnyt.

Most a Fidesz maga is beszállt a közvélemény-kutató bizniszbe; no, itt már egy kicsit nehezebben hiszek a szakmai pártatlanságban. Tízezres reprezentatív mintát kreálni, azt felmérni, hogy aztán ne adj’ isten kiderüljön, hogy a verseny továbbra is fej fej mellett halad — hát ebben nem lenne sok gazdasági racionalitás. Kicsit olyan ez, mintha a Tix által megkeresett háziasszonyok kivétel nélkül azt nyilatkoznák: hát bizony ennél ócskább fehérítőt még elképzelni is nehéz — a Tix meg leadná ezeket a hirdetéseket.

Ilyen vállalkozásba bizony csak jól átgondolt haszon reményében érdemes belevágni — jót tesz ez majd a választói lelekesedésnek, tévedni meg ugyebár emberi dolog, önbeteljesítő jóslatokban hinni meg minden állampolgárnak alkotmányos joga. Véletlen egybeesések meg mindig is voltak, taknyot kereső vak gyöngytyúk is talál szemet vagy mi — akár még vezethet is a Fidesz hat százalékkal. Vagy két és féllel. Vagy néggyel. Vagy mínusz néggyel.

Különben is, statisztikákba csomagolni az önimádatot mégis sokkal elegánsabb, polgáribb megoldás — ha például belegondolok, hogy mondjuk Kövér László is bejelenthette volna, hogy lemossák a komcsikat, mint a szart, már ha előbb fel nem kötik magukat, rögtön úgy érzem: kifejezetten jól jártunk ezzel a százalékos dumával.