“Mondd, hogy Á!”

Van abban valami cyberpunkos bizarrság, amikor egy kínai férfi érthetetlneség közeli akcentussal, egy mikrofonba üvöltve arra szólítja fel a levesre váró hajléktalanokat, hogy álljanak hátrébb. Még hátrébb, még hátrébb, aztán mondják, hogy Ámen. Amíg nem mondják, addig nincs leves.

Nota bene, utána sincs, utána egy csúf, antipatikus nyanya következik, aki imádkozásra szólítja fel őket. Kínos lassúsággal szavalja a Miatyánkot, nem rossz ima az pedig, de azért kíváncsi vagyok tényleg arra írták-e, hogy éhségtől türelmetlenül topogó hajléktalanokat terorizáljunk vele. Csak azért, mert sikerült kerítenünk egy kondér, mellesleg valami förtelmesen büdös levest meg egy pár zacskó szeletelt kenyeret.

Van ebben valami ijesztő. Valami egészen gyomorkavaróan félelmetes, hogy pár pitiáner alak szemlátomást élvezi, hogy némi kis kajáért terrorizálhat valakit a hitével — kíváncsi lennék, Teréz Anya vajon így képzelte-e a térítést. Egy volt kolléganő jut az eszembe, aki a Himnuszt szavaltatta el a hajléktalanokkal, ha kellett, visszament, hogy csekkolja, megtanulták-e már, de amíg nem volt Himnusz, nem volt csoki.

Tulajdonképpen van ebben valami. Lehet, hogy legközelebb, ha Fedél Nélkül vásárlás lesz soron, viszek magammal egy hullahopp-karikát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.