Új kislány a telepen

Vénséges vén öregasszony, a recsegő mínuszokhoz képest mindenképpen
alulöltözve; beszélni sem igazán tud, szerencsére időben kapcsololok és
befékezek mellette. Az idejét nem tudom, mikor láttam ilyen halálosan
rettegő embert; talált ugyanis egy cetlit a postaládájában, az alábbi
remek felirattal:

Személyi
TAJ-kártya
nyugdíjszelvény
——————
HÉTFŐRE

(A túloldalon olvashatatlan, áthúzott firkák, majd:

Toronyház utca 11.
280-9585.

Mindez kedden. A nyanya ugyanis vidéken volt, aznap ért fel, megtalálta
ezt a fantasztikus tömörséggel megfogalmazott felszólítást a
postaládában, és nekivágott az ismeretlen lakótelepnek. Nehéz volt
ugyan kihámozni a sipító dadogásból, de a fia fogorvos Szolnokon, hogy
ő pontosan mit csinál itt szálegyedül, az nem teljesen világos.
Mindenesetre végigfut a hátamon a hideg; bakker, talál egy papírt a
postaládában, és nem az jut az eszébe, hogy szórakozzon a kedves
levélíró a körösztanyjával, hanem hogy ez valami hivatalos felszólítás,
jobb lesz utánajárni, mert a határidő már lejárt.

Felhívom a számot; hát egy idősgondozó az, de hát én hallhatóan se
idős, se betoji, se szívbajos nem vagyok, lefixáljuk, hogy ha akarnak
valamit a vén szatyortól, hát felemelik a seggüket és megkeresik
személyesen, nem pedig WC-papírra írt levelekben utasítgatják. A
kisasszony persze amúgy semmiről sem tud, rengetegen dolgoznak egy
ilyen helyen; mindenesetre a biztonság kedvéért a főnököt is elkérem,
és udvarias határozottsággal őt is elküldöm a kurva anyjába, némi
kitekintést adva arra is, mit gondolok arról a szemét bagázsról, aki
ilyen szarokat tömköd magatehetlen, idős emberek postaládájába.

Hazakísérem az öreglányt – ugyan hatszor megmutatja a házat, csak hogy
bizonyítsa, nem dilis, amikor kisül, hogy itt lakik ugyan, de a
kapukulcsot nem tudja azonosítani. Na majd én. Ajánlkozom, hogy a
lakásába is bekísérem, de arra már nincs szükség: a lakás ajtaját
ugyanis nyitvahagyja. Rövid eszmefuttatás arról, hogy majd hogy csapja
fejbe egy lelkes fiatal egy pajszerrel, ha sokszor szórakozik az
ilyesmivel, egy rövid gyorsszondázás, hogy minden okés-e, majd húzás
haza.

A mobilom körül még mindig ökölbe szorul a kezem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.