Horn Angliában

Horn Gábor kicikázott Angliába, hogy megtárgyalja az angol liberálisokkal: hogyan sikerült 22%-os eredményt elérniük a választásokon. A dolgot tovább árnyalja, hogy Horn Gábor már tudja a választ: úgy, hogy az angol liberálisok markánsan liberális programmal célozták meg a liberális választókat. Hát ezért tényleg érdemes repülőre ülni.

Elképezeljük, ahogy ballag Horn Gábor a golfpályán Charles Kennedyvel, aki egy különlegesen jól sikerült, gyönyörű ívű ütés után elmagyarázza, hogy talán nem olyan nagy baj, ha a választási ígéretekből megvalósul valami; ezt aztán lehetne akár kommunikálni is. Még az is előfordulhat, hogy Horn Gábor figyelmébe ajánlja a honlapjukat, amely ugyan meglehetősen tetszetős, ám elsődleges célja mégsem az, hogy nagy összegű hardver és szoftverberuházási kényszerrel próbálja meg elriasztani a szimpatizánsokat, ahogy azt a magyar párt honlapja teszi. Lehet, hogy miután hosszas méricskélés után egy lyukba pöcköli a golyót, szóba hozza, hogy ha már három évig civódik az aktuális miniszter a teljes magyar felsőoktatással, akkor azért akár egy szakértőt is megkérdezhetnének, hogy legalább az alapötlet alkotmányos-e. Nem kizárt az sem, hogy miután egy lealázó vereség után barátságosan vállba veregeti magyar kollégáját, még azt is megemlíti, hogy talán nem azt az embert kellene fő-fő frontembernek tartani, aki csak azért lehet hatezredszerre is majd polgármester, mert jellegtelen, adott esetben erkölcsileg is lestrapált idiótákat indítanak ellene.

Ha nagy, őszinte kitárulkozások is sorra kerülnek, akkor lehet, hogy azt is elmagyarázza, hogy nem csak választási ciklus előtt örvendetes a konforntáció a többi párttal – nem feltétlenül kell minden adandó alkalommal berittyenteni, és ha adott esetben az ellenzék jelöl a liberális szavazók számára elfogadható jelöltet, mondjuk a köztársasági elnök posztra, akkor azt el lehet fogadni.

Ha végképp rájön az őszinteségi roham, Horn Gábor talán azt is megtudhatja, hogy külföldi példák helyett akár már egy normális kampányba is belekezdhetnének, mert a 22% csak egy olyan, érett és normális politikai kultúrájú országban lehetséges, mint amilyen az Egyesült Királyságé, és amilyen Magyarországé nem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.