Eredetileg egy fahéj kis cikkecskét szerettem volna iderittyenteni, rámutatván, hogy a Heti Válasz szemlátomást nem képes szabadulni az SZDSZ-Fidesz koalíció delíriumából (és hogy még ebben az erőltetetten mérsékelt cikkben sem bukkan fel az a lehetőség, mi van, ha az SZDSZ nem kíván együttkormányozni Orbán Viktorral, legyen ő akármekkora nagy tehetség?

De aztán az utolsó bekezdés kiverte bennem a biztosítékot, és most már én is csatlakozom a habzó szájú, “kiművelt emberfőkhöz”.

Egyházak, oktatás, határon túliak; és hol vannak a melegek jogai? A drogfogyasztás dekriminalizálása? A liberális slágertémák? – kérdezhetné az, aki ezek után vonzónak találja még a szabad demokrata-fiatal demokrata együttműködést. Mik ezek a feltételek? Milyen alapon? – kérdezhetné az, aki sohasem találta rokonszenvesnek a közeledést.

Ez a bekezdés ideáltipikus esete annak, amikor a Heti Válasz propagandamérsékeltségén átüt az orbáni szellemiséggel átitatott, előítéletes gyűlölet: a melegek jogai olyasmi, amiről tárgyalni kell, mondjuk ugyanúgy, ahogy a felsőoktatás reformjáról vagy a határon túli magyarok ügyében konszenzusra kellene jutni. Ehhez képest van már egy – igaz, nem túl jelentős, és jobboldali sajtókörökben nem is túlságosan ismert – röpirat, a Magyar Köztársaság Alkotmánya címmel adta ki a Magyar Országgyűlés nevű kis független kiadóvállalat úgy tizenöt éve, amely tiltja a szexuális alapú diszkriminációt. Tehát immáron nem lehet vitatkozni azon, hogy a melegeknek vannak-e jogaik vagy sem. Sajnos a magyar állampolgárok többsége ma nem a jogszabályok szerint éli életét, hanem önmagát középpontba állítva, egy speciális erkölcsi univerzumot próbál ráerőltetni a többiekre – nem mellesleg Orbán pont ezt a mentalitást ragadja meg és viszi be a politikába, akkor, amikor az emberek véleményéről beszél. Holott ennek inkább fordítva kellene működnie: ha már egyszer az állam, mint közösség konszenzusra jutott egy kérdésben, akkor már csak azt lehet fontolgatni, hogy milyen mértékű megtorlásban részesüljön az, hogy a jogszabályok betartatódjanak. Melegügyben még sehol nem vagyunk – a jogszabályok már tiltják, konszenzusra jutni tehát nem kell – ezeket a jogszabályokat azonban (a magyar jobboldal szemhunyása közepette) lábbal tiporják – a jogalkotónak viszont az a kötelessége, hogy ez ellen tegyen.

Búcsúzásképpen maradjunk egy parafrázisnál. Úriember nem buzizik, a többieknek pedig tilos. Ehhez még koalíció sem kell.