Kevés emberi beállítódás van a világon, amely jobban telítve lenne álszentséggel, mint az abortusz elleni tiltakozás. Először is, nem kerül semmibe – mások nyakába zúdíthatunk óriási szerencsétlenséget, életeket tehetünk tönkre, ha tiltakozásunk mégis célba ér, de nekünk az esti bableves akkor is ott lesz az asztalunkon. Magasztos elvekre hivatkozhatva szónokolhatunk, mondhatunk rettenetes baromságokat, mégis kevesen lesznek, akik szót mernek majd emelni ellene.

Persze egészen más lenne, ha mondjuk Semlyén Zsolt vagy az Alfa Szövetség tagjai minden gyereket automatikusan örökbe fogadnának, és mondjuk börtönbüntetés terhe mellett felelniük kellene azért, hogy a gyerek életszínvonala és neveltetése megfelelő legyen. Legyilkosozni azonban olyanokat, akik sokszor önhibájukon kívül lettek terhesek, vagy a kb. egy amőba intelligenciájával rendelkező magzat eltávolítását az alvó emberek meggyilkolásával egy szintre helyezni viszont már olyan mértékű elvakultságra utal, amely automatikusan be kellene, hogy indítsa a vészcsengőket egy elemorvos fejében.

A Magyar Orvosi Kamara elnökének lenni is állati kényelmes dolog lehet: hagyom, hogy egy orvosi készítmény ellen rendezett tüntetésen tisztségemen konferáljanak fel, hogy aztán magánemberként fejtsem ki a véleményemet.

A Magyar Nemzet érdekes módon szinte egyáltalán nem tudósított a tüntetésen történtekről, helyette az abortusztabletta hatásait boncolgatja tűnődő alapossággal. Azért ha Semjén Zsolt már a Magyar Nemzetnek is egy kicsit húzós, lehet, hogy érdekes lenne behúzni a kéziféket.