Ugyancsak nehéz követni a vádakat és az ellenvádakat a rádióelnöki ügyben. Kondor Katalin mandátumának lejártával ugyanis most kiéleződhetett a rádióért folytatott harc.

Azt senki sem tagadja, hogy Kondor Katalin erősen jobboldali rádióelnök volt – félreértés ne essék, nem úgy volt jobboldali, ahogy az etikus lett volna, hanem nyílt sisakkal lépett fel mindenféle kampányrendezvényeken, beszélt a magyarországi amerikai nagykövet brekegéséről, tolta az Orbán-kormány szekerét, amíg volt ilyen. Ő készítette a végeérhetetlenül szervilis és leplezetlenül elfogult interjúkat a miniszterelnökkel, és a Vasárnap Újság legszebb korszaka is neki köszönhető.

Most, hogy lemondott, egy feudális gesztussal maga akarta kinevezni az utódját, azt a Hollós Jánost, aki semmiképpen sem nevezhető pártsemlegesnek – javarészt minden döntésében ott állt Kondor mellett az elmúlt években. Hollós Jánosról ráadásul egy berekesztett ülés szavazott – ez egy abszolút ellentmondás, egy berekesztett ülés a berekesztés után öt perccel ugyanúgy nem szavazhat a tanácsteremben, ahogy két héttel később egy soproni sörözőben sem hozhat legitim döntéseket. Gellért-Kis Gábor ellentételezésképpen zsarolási akcióba kezdett.

A rádióért megéri csatázni, az iskolázatlan vidéki rétegek között vannak, akik gyakorlatilag kizárólag a Kossuth rádióból tájékozódnak; ez pedig egy elég széles szavazói réteget jelent ahhoz, hogy komolyan küzdeni legyen érte érdemes.

Arra persze elég minimális az esély, hogy sikerül a dologból politikamentesen kijönni. Prominens MSZP-vezetők az elmúlt években elejtett nyilatkozataiból sejthető, hogy a pártos médiavilágnak ők sem ellenérdekeltjei (a Nap-kelte remekül példázza, mire is gondolunk), csak lehetőség szerint a puska jó oldalán szeretnének állni.

A tét elég nagy; mire a választások elkezdődnek, alighanem mindkét fél rendezni szeretné sorait a rádióban. Úgyhogy az igazi buli alighanem még csak most kezdődik.