Farkas, farkas!

Jelen sorok írója – reményei szerint legalábbis – nem tartozik azok közé, aki azt gondolja, hogy a jövő problémáit nyugodtan a szőnyeg alá lehetne seperni. Ugyanakkor amikor a jövőről szóló, apokaliptikus jóslatokat hallgatja, akkor mégse tudja osztani azt a mindent elsöprő pesszimizmust, ami például most Marosán György írását jellemzi.

Ami aligha vitatható, hogy – alkalmazzunk mindjárt egy durva leegyszerűsítést – a huszadik században kialakult társadalmi modell nem tartható. Ehhez nem kell a jövőbe nézni: elég a harmadik világ országaira tekintenünk, az ot élők életszínvonalára, problémáira, a társadlmi berendezkedés instabilitására. Nyilvánvaló, hogy z ő problémájukra nem recept az, ahogy a Nyugat felemelkedett, és az is nyilvánvaló, hogy helyzetük – például a nemzetközi terrorizmus révén – folyamatosan visszaüt ránk is.

Az emberi társadalom – ezt nem nehéz bizonyítani, és már meg is tették – egy kaotikus rendszer. Más szóval ezt azt jelenti, hogy hosszú távú, megbízható előrjelzéseket tenni lényegében lehetetlen. Megbecsülni, hogy milyen tudományos-társadalmi vívmányok lesznek majd negyven-ötven év múlva teljesen felesleges próbálkozás: nem csak pró finomítások vannak ugyanis a már elért eredményeken, hanem előfordulnak ugrásszerű eredmények is, amelyek rohamos változásokat jelentenek. Negyven évvel ezelőtt még lényegében senki nem látta előre az Internet előretörését, azt meg végképp nem, hogy ez milyen következményeket von majd maga után.

Alapvető félreértésnek látszik az is, hogy a döntéshozók nem hoznak hosszú távú, felelős döntéseket. A politikai döntéshozókra ez még inkább igaz, de a gazdasági életre már egy kicsit kevésbé: itt ugyanis van tér és lehetőség a hosszú távú stratgiákra, és ezek ki is fizetődnek. Márpedig a környezetvédelem, hangozzék bármennyire is hihetetlenül, lehet üzlet. Elsőre ezt nehéz elépzelni, és jelen sorok talán nem is alkalmasak az anekdotázására – ám ez a tény mindenképpen lehet reménytkeltő.

Ettől függetlenül ez még nem ment fel bennünket a személyes felelősség alól. Az ugyanis, hogy a jövő megjósolhatatlan, azt is jelenti, hogy a katasztrófa igenis bekövetkezhet. Ugyanakkor persze tisztában kell lennünk azzal, hogy a jelen társadalmának többsége egészen egyszerűen éretlen arra, hogy alapvető változásokat eszközöljön az életmódján – ezek a változások is leginkább csak hosszú távon, javarészt az oktatáson keresztül érhetőek el.

Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a hiteltelen, évszámokra lebontott világvége-jóslatoknak lenne értelme vagy haszna. Épp ellenkezőleg. Túl sokszor farkast kiáltani egyáltalán nem célszerű és biztonságos.

One Response to Farkas, farkas!

  1. Peti szerint:

    Szerintem a cikk első számú hibája, hogy a szerző keveri a könyv bemutatását és a saját meggyőződését. Ami a könyvet illeti, semmiből nem derül ki, hogy tudományosan jelentős műről van szó – az elődje negyven éve bestseller lett, és? Attól mág komoly tudományos mű? Vagy az utódja az lett? Valakik negyven éve beparáztatták a népet, és sem optimisták. Van ennek valami jelentősége?

    A személyes meggyőződését pedig ezen a tejes példán keresztül mutatja meg, ami szerintem igen bugyuta. A logikai alapvetése pedig, hogy ha egyetlen folyamat fontos összetevője kiesik, az egész rendszer összeomlik, logikailag sem igaz. Már miért lenne így? Milyen kontextusban? Miért nem mond csak egy példát?

    És milyen összetevő esne ki, az olaj? A Natinal Geographic e havi száma arról szól, mivel lehetne pótolni, és a NG – ami azért tudományosan hitelesebb – pont azt mutatja be, hogy az olaj pótolható.

    A Galaktika írt arról, hogy az IBM most próbál modellezni egyetlen darab emberi agyat, hogy lehetne az egész emberiség sorsát modellezni? Engem az egész sztori az Asimov-féle pszichohistóriára emlékeztet (hogy az összes, mostanában volt olvasnivalómat felsoroljam), de nem hinném, hogy ez most egy komolyan vehető tudományág lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.