Az MDF újabban markánsan elutasítja a “megbékélést” a Fidesszel, sőt, nyíltan hangoztatni kezdik szellemi függetlenségüket. Késő. 2006 nagy meglepetése lesz, ha a kisebbik ellenzéki párt sikerrel bejut a Parlamentbe.

Mert azért ne feledjük el: már 2002-ben is a Fidesz vitte be a hátán, akkor még azt gondolva, hogy a jobboldali győzelemnek ez az ára. Most nem ezt gondolja, a Fidesz most nagyon bízik abban, hogy egyedül is meglesz az egyszerű többség; ha békülnének is, olyan széles ívű gesztust, mint a három évvel ezelőtti választási megállapodás, aligha tesznek majd.

Az MDF pedig szemlátomást rosszul pozicinonálja magát. Nem egy modern, haladó, mérsékelt és modern konzervativizmusban gondolkodnak, hanem a legszűklátókörűbb, legócskább, legprovinciálisabb jobboldaliságban, erős fenntartásokkal mindenféle másság – mint például a homoszexualitás – iránt. Holott az a tábor, amelyik vevő erre a retorikára, egészen biztosan a Fideszre szavaz majd.

Mit tudott felmutatni az MDF ebben a ciklusban? Konstruktív javaslatokat? Korrekt, felelős ellenzéki magatartást? Következetességet? Nem. Kicsinyes opportunizmust – lásd például a közmédia-kuratóriumokban folytattott tevékenységüket -, intoleráns nyilatkozatokat, belső szervezeti káoszt, felesleges fröcsögést (javaslat a Parlament feloszlatására).

Eltűnésük csak annyiban lesz kár, amennyiben így újabb csorbát szenved majd a parlamenti pluralizmus.