A magyar adóreformok diszkrét bája

Ötéves adóreformot indít az MSZP. A dolgok jelenlegi állása szerint ennek a lépésnek inkább csak kampányértéke van, hiszen a dolgok jelen állása szerint aligha valószínű, hogy másfél év múlva is az MSZP kormányoz majd.

Adócsökkentést persze mindenki szeretne, csak a következményeit nem szeretik. A mai magyar közigazgatás jelenleg inherens módon pazarló: a pénzszórás bele van kódolva a rendszerbe. A magyar közszféra legnagyobb része nem érez semmiféle teljesítménykényszert, így aztán a személyi állomány csökkenése valószínűleg csak a káoszt fokozná, a munkavégzés helyett elfogyasztott kávék és cigaratták egy főre vetített mutatója pedig tizedszázalékokat sem csökkenne. A rengeteg felesleges szociális kedvezményhez – itt elsősorban az alanyi jogon és nem szociális alapon adott támogatásokra gondolunk – mindenki foggal-körömmel ragaszkodik. Márpedig a semmiből igen nehéz vizet fakasztani, mértékadó források szerint ez csak egészen különleges esetben sikerül.

Érthetetlen az adóreform emlegetésébe vetett mágikus hit már csak azért is, mert a magyar állampolgár abszolút nem tudatos adózó. Leginkább – az amúgy egyébként valóban horribilisen magas – adók elcsalásának van hagyománya, de a legutóbbi jobboldali kormányzás idején megerősödött az a, még az előző rendszerből visszamaradt hit, hogy az Állam kiadásainak fedezéséhez elég a lelkesedés, a hit, és a puszta akaraterő. A többség egyszerűen nem látja az összefüggést a sportszeletre kivetett áfa és a gyógyszerár-támogatás között.

Na persze egy adóreform amúgy remek dolog lenne, csak hát ezekkel a javaslatokkal valahogy sose a választási ciklus elején ugrálnak elő a politikusok. Így aztán végképp rettenetesen kilóg a lóláb.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.