Kiválna a Testnevelési Kar a SOTE-ból.
Igazi magyar történet a magyar felsőoktatásból. Azt integráció valószínűleg sok előnnyel is járhatott volna, ha az integrálódott intézmények végletes lokálpatriotizmusa és az egyetemi vezetések gyakran szűklátókörű bürkokratizmusa nem tenne eleve lehetetlenné mindenfajta érdemi együttműködést. Ugyanakkor elég szégyentelen módon megnőtt a politikai lobbitevékenység értéke.
Ha a kiváló karnak sikerül elég szavazatot szereznie a Parlamentben, egyetem lehet – így pillanatnyilag nehéz átlátni, túl azon, hogy a kari vezetők élete könnyebb legyen, ez miben szolgálná az ország érdekeit. Egy kicsit valószínűleg még drágább és áttekinthetetlenebb lenne a felsőoktatás. Na meg ugye az egyetemi szintű orvosi diplomák sorsa is veszélybe kerül – ahhoz, hogy egy intézmény egyetem legyen, legalább két tudományágat kellene művelni, és eddig a kiválni kívánó kar biztosította volna a másodikat.
Na persze az orvosi terület is kaphatna kiemelt státuszt, hogy mentesüljön ezek alól a kívánalmak alól – elsőre nem is igen látható, hogy ha a katonai felsőoktatásra ez igaz, akkor a nyilván sokkal komplexebb orvostudományra miért ne lehetne ezt alkalmazni. Természetesen azért nem lehet, mert akkor az ország orvosi karai pillanatok alatt kiválnának a nagy nehezen összefércelt vidéki mammutegyetemekről.
Nem a Bologna-folyamat bevezetése itt a legnagyobb gond.