Lovassági támadás

Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc arab terroristákról szóló bejelentése akkora világbotrányt jelent, hogy hamarosan valóban elzárják a kőolajcsapokat – ahogy azt Lovas István jósolja mai vezércikkében – ám mi erről az eseményről akkor se írunk többet, a fagyhalálig foglalkozzunk valami vidámabbal. S mi vidámabban lehetne elképzelni egy Lovas-publicisztika alapos, kritikai igényű elemzésénél?

Ha az ember elkezdi, hamar rászokik a jobboldali sajtó rendszeres olvasására. Annyira radikálisan más képet mutat a valóságról, mint az összes többi médium vagy a köznapi tapasztalat, hogy az ember nem tudja megállni, hogy újra meg újra át ne tekintse a dolgokat ezen különleges szemüvegen keresztül. A Magyar Nemzet minden sora egyetlen célt szolgál, egyre kevésbé leplezetten: hogy a Fidesz és csak a Fidesz nyerje meg az éppen soron következő választásokat.

Ez a látásmód ugyan hihetetlenül leszűkíti az ember világnézetét, ám felettébb megkönnyíti az ember dolgát, ha mondjuk Lovas Istvánhoz hasonlóan rendszeresen publicisztikákat kell írnia. A magyar jobboldali politikai és szavazótábor jelentik az emberi értékek egy kicsiny szigetét a multinacionális társaságok és a balliberális médiaterror poklában; ennek a kicsiny seregnek az egyetlen szóba jöhető, kikezdhetetlen vezére Orbán Viktor.

A jelen írásban például a dakota vicceket főbenjáró bűnnek tartotta volna a baloldali sajtó. Annak éppenséggel nem tartotta; a fél ország röhögött a közkézen kapható idézetes könyvek tartalmának dakota közmondásként való elsütésén, de hát mindenki úgy csinál magából bohócot, ahogy akar. Kissé már bonyolultabb a helyzet Orbán “európán kívül is van élet” kijelentésével; kétségtelen tény, hogy – a hű Lovas Istvánnal ellentétben – ezt a kijelentést sokan végeérhetetlen beszűkültségükben valóban nem egy “magától értetődő alternatívaként”, hanem egy hihetetlenül felelőtlen kormányfő szélsőjobb felé tett euroszkeptikus gesztusként értelmezték. Gyurcsány arabterroristázását pedig senki sem nevezte “csak viccnek”; ennyit hát a valóságról.

A cikk hátralevő, érdemi kijelentéseket tartalmazó része azt ecseteli, hogy mit reagált a nemzetközi közvélemény Gyurcsány kijelentésére. Nem ecseteljük ezt a sokat sejtető, de azért lényegesen kevesebbet állító kirohanást; ennél akkor már sokkal szórakoztatóbb lenne felidézni, hogy a ’98-tól 2002-ig tartó Aranykorban mit ajánlott a nemzetközi közvéleménynek mondjuk a Magyar Nemzet, ha mondjuk Orbán Viktor bírálatáról volt szó.

Leginkább semmit, ugyanis a negatív véleményekről lényegében nem adtak hírt. Akkor még Magyaroszág (tényleg egy kicsit abszurd módon) egy kompakt egységnek számított, amelyről a világgazdaság hullámai a “magyar modell” védőgátjáról ártalmatlanul verődtek vissza.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.