Monthly Archives: január 2005

Nézőpontok

Van valami ellenállhatatlanul komikus Fáy Zoltán publicisztikai tekergőzésében a Magyar Nemzetben. Gyurcsány Ferenc, a budapesti gettó felszabadításának hatvanadik évfordulóján beszédet mondott egy zsinagógában; ahol ráadásul sikerült több alkalommal is a Megváltóra hivatkoznia. Az antiszemitizmustól sem teljesen mentes lap szemlátomást nem tudja, merre csapjon: hogy lám-lám, Gyurcsány mégis bevitte a politikát egy templomba; vagy tiltakozzon az […]

Cseles

Rég volt az SZDSZ-nek ilyen jó ötlete, mint ez a legújabb politikai felmérés a párt honlapján. Mindegyik párt szeret szónokolni a választókkal való kapcsolattartásról, de olybá tűnik, az SZDSZ most sikerrel kavarta fel az állóvizet. Ha elolvassuk az MDF és a Fidesz nyilatkozatait az ügyben, rögtön láthatjuk, hogy azok bekapták a horgot: valamilyen oknál fogva […]

Kavar a város élén

Abban kétségkívül igaza van a fővárosi Fidesz-frakciónak, hogy van abban valami vérlázító, ahogy Demszky Gábor népszerűségének újabb feltornászására törekszik. (Kár, hogy ezúttal sem tudtak közjogi nonszenszek nélkül nyilatkozni: a főpolgármester tekitntse magát “ügyvezető főpolgármesternek” stb.) Tizenkét év mintha már egy kicsit túlságosan is sok lenne Demszky Gábornak; ez elmúlt év sorozatos botrányait akár a kimerültség […]

Újszerű konzervativizmus

Dávid Ibolya úgy tűnik, ezúttal az MDNP-vel közösen hirdeti meg a korszerű konzervativizmus programját. Jó lenne tudni, mit is jelent ez. Mert az MDF eddigi, emlékezetes megnyilvánulásai eddig a rasszizmussal szembeni toleranciában, Európa legszigorúbb drogtörvényében (melyet egy MDF-es beadvány nyomán az Alkotmánybíróság újra életbeléptetett) és ordas homofóbiában merültek ki. Mondhatni, a korszerű, Európai értékeke felelős […]

Információhiány

Valljuk meg rögtön az elején: jelen sorok írója nem tartozik azok közé, akik kölönösebb nehézségek nélkül átlátnak egy nemzeti költségvetést és akik reggel, fogmosás közben az államháztartási törvény paragrafusainak finomságán rágódnak. Mégis megüti a Magyar Nemzet cikkének címe: a kormány 4000 milliárd forinttal nem tud elszámolni. Mit is jelent köznapi értelemben véve ez a vélemény? […]

Egy új találmány – és hiányosságai

A magyar politikai kommunikáció modern formája a feljelentés. Elvégre ingyen van, minden lelkiismeretes polgárnak joga van rendőrséghez fordulnia, ha bűncselekményt orrol valahol. Lehet lelkiismerettől áthatott sajtótájékoztatókat tartani; aztán, mire az eljárás lezárul, addigra már mindenki elfelejteti, hogy miről is volt szó tulajdonképpen. Addig is be lehet rúgni néhány kommunikációs gólt. (L. Draskovits Tibor pénügyminiszter esete.) […]

Ki fújja a lufit?

Kár lenne a Medián legfrissebb közvélemény-kutatási adatait figyelmen kívül hagyni. A Medián minden eddigi választáson nyert a közvélemény-kutatók különversenyében; módszertanilag mindenképpen a legfelkészültebbnek tűnik versenytársai között. Mindezt szem előtt tartva érdemes megjegyezni: sajátos, hogy a Magyar Nemzet mindig akkor veszi ezeket kölcsön az eredeti megrendelő HVG-től, ha abból győzelmi jelentést tud kreálni. Most például “Jó […]

Tényleg lemondhatna!

Lamperth Mónika lemondását követeli a Társaság a Szabadságjogokért; nem egészen alaptalanul. A konrét kifogás – a gyülekezési szabadság korlátozása – ugyanis valóban egy olyan probléma, amit komoly felelősséggel kellene kezelni; a jelenlegi belügyminiszter erre nyilvánvalóan képtelen. A közvélemény számára talán a legismertebb eset Bácsi Diána újnyilas csoportosulásai voltak; ebben az esetben a belügyminiszternek már a […]

Formailag tökéletes

Csontos János és Csermely Péter átfogó cikkben veszik sorra, mi mindent tesz, tervez a Fidesz a következő választási kampány megnyeréséért. Az írás deklarált célja, hogy bemutassa, a Fidesz igenis koncepciózus, profi módon tervezi meg kommunikációját. Kérdéses persze, hogy érdemes volt-e ennyi energiát ölni ebbe az elemzésbe; hiszen azt azért nehéz lenne elvitatni, hogy az egységes […]

Pl.

Ha egyedi esetekből általánosítunk az ország egész állapotára, azt általában demagógiának nevezzük. Ugyanakkor mégis érdemes szem előtt tartani, hogy az ország élete ilyen kis egyedi esetekből áll össze; s mindenki saját magának a legfontosabb. A Népszabadság riportjának főszereplője harminc éves, cigány, kelet-magyarországi és nő; halomban állnak otthon a nyelvvizsgái, a bizonyítványai, elhelyezkedni mégsem tud. Lehet, […]