Van valami ellenállhatatlanul komikus Fáy Zoltán publicisztikai tekergőzésében a Magyar Nemzetben.

Gyurcsány Ferenc, a budapesti gettó felszabadításának hatvanadik évfordulóján beszédet mondott egy zsinagógában; ahol ráadásul sikerült több alkalommal is a Megváltóra hivatkoznia. Az antiszemitizmustól sem teljesen mentes lap szemlátomást nem tudja, merre csapjon: hogy lám-lám, Gyurcsány mégis bevitte a politikát egy templomba; vagy tiltakozzon az ellen, hogy pont egy zsidó templomba kellett bevinnie; triumfáljon azon, hogy lám, Gyurcsány Ferenc is a Megváltóról beszélt, vagy röhögje ki azért, mert a zsidóság kifejezetten nem hisz az elérkezett Megváltóban.

A talán egy kicsit jobban érintett Mazsihisz amúgy alkalomhoz méltónak találta a megemlékezés szövegét; valószínűleg azon az alapon, hogy maguk sem gondolják, hogy a miniszterelnök zsidóvá szeretne átlényegülni arra a pár órára; bölcs önmegtartóztatással már az őszinte emberi gesztust is értékelni tudta.

Jelen sorok írója nem antiszemita, a zsidó gettó felszabadításának jelentőségét pedig csak szolidaritása révén tudja átélni, bár helyesli a miniszterelnök kiállásának tényét, magában azt gondolja, hogy a Megváltóra hivatkozni egy zsinagógában azért mégiscsak vérciki.