Nézzük a dolgokat tárgyszerűen: néhány kőkemény jobboldali arc halált megvető bátorsággal körbevesz egy öregasszony, és az arcába üvöltik a Szózatot. Bächer Iván közbelép, a Magyar Nemzet fotóriportere az arcába tolja a kamerát, a kissé ingerült újságíró közbelép, s hétfőn ez már a baloldali terror szinonímája a Magyar Nemzetben.

Bayer Zsolt nem ismeri fel, hogy manapság a fizikai terror elleni védelem nem elég. Attól, hogy csak azért, mert a nácik a zsidóknak nem a Boldogasszony anyánkat üvöltötték az arcába, hanem gázkamrába küldték őket, nem ment fel ma senkit a kulturált viselkedés szabályai alól.

A mai jobboldal fő fegyvere az üvöltés. Mások szabadságát a törvények határán egyensúlyozva korlátozni, a paragrafusok mögé bújva eltaposni másokat. Szétsípolni tüntetéseket, ordítani a sajtótájékoztatókon, Szózatot üvölteni mások arcába. A lényeg az, hogy semmi mást ne lehessen hallani, csak az Orbán által összecsődített tömeg egyetértő ordítását.

Sajnos tény, hogy egyre kevésbé látszik a kiút ebből az ördögi körből. Dávid Ibolya is elvesztette politikusi hidegvérét, nyílt levélbe ordítja Orbán Viktornak, hogy szálljon le a pártjáról – holott a politika még mindig a diplomatikus megnyilatkozások színtere kellene, hogy legyen. Az ordításnak aligha van politikai hozadéka.

Ebben azért mégiscsak bízhatunk. A jobboldal 2002-ben azért vesztett választásokat, mert az emberek elkezdtek félni; taszította őket a közponotsított ideológia erőszakos nyomulása, a másság elutasítása, Orbán Viktor erkölcsi elveinek univerzalizálása. Azok, akik nem szeretik, ha Szózatot üvöltenek az arcukba, semmilyen körülmények között nem szavaznak arra az emberre, aki aktívan kampányol a Bayer Zsolt féle erőszak ellen.