A mindent elsöprő lottóötös

Persze még nagyon korán van ahhoz, hogy bárki is előre ihasson a 2006-os választások bőrére, de azért érdemes egy pillantást vetni a Medián nem sokkal a kormányváltás után napvilágot látott közvélemény-kutatási adataira. Nyugodtan állíthatjuk: Gyurcsány repülőrajttal indult.

Nem igazán lehet büszke az az ellenzéki politikus, akinek politikai ellenfele írd és mondd 18 ponttal növeli a népszerűségét akkor, amikor már jó ideje megadta a startjelet a párt felsővezetőségétől kezdve a bükkábrányi helyi szervezet kifutófiújáig mindenkinek az illető támadására. Szili Katalin 9, Hiller István és Kiss Péter 8, Draskovits Tibor (pénzügyminiszter!) 7 ponttal növelte népszerűségét, míg az ellenzék mindössze két, statisztikailag tuti jelentős változást tudott elkönyvelni: Herényi Károly és Pokorni Zoltán 5-5 százalékos népszerűség-vesztését. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az MSZP-nek a pártpreferenciák terén is sikerült fordítania a tendenciákon, bízvást fogadhatunk arra: lehet, hogy most már Orbán Viktor is bánja, hogy lottóötösnek találta nevezni Gyurcsány kinevezését.

Ez bizony, “hölgyeim és uraim, kedves barátaim”, vegytiszta kommunikációs csőd. Gyurcsány és tsi még az égvilágon semmit nem tudtak letenni az asztalra, amit az emberek a bőrükön érezhettek volna: kizárólag a kommunikációs hadjárat folyt, és papírforma szerint a Fidesz volt lépéselőnyben. Most egy kis szürke pacni valahol a látóhatáron.

És tegyük hozzá: a meccsnek még messze nincs vége; hamarosan elnököt választ az MSZP, utána pedig adott lesz a lehetőség, hogy a párt szorosra zárja a sorait; ismét lesz elnöke a pártnak (Kovács Lászlónak már túlságosan is kifelé áll a szekere ahhoz, hogy komolyan lehessen venni); Orbánnak pedig talán nem ártana lassan előásnia valahonnan rozsdásodó csatabárdját és visszatérni a pártpolitikai küzdelmekbe. A hülyén semmibe bámuló bronzsobor imázsa valahogy nem áll jól neki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.