A spanyolviasz

Gyurcsány alighanem rájött, hogyan lehet a Fideszt sarokba szorítani. Úgy kell viselkedni, mintha az MSZP egy legitim kormány lenne, akinek megvan a szükséges többsége ahhoz, hogy saját programot valósítson meg.

Az eddigiekben ugyebár nem ez történt: a kormány fél szemét mindig Orbánon tartotta, csak nagy ritkán és nagyon óvatosan csípve le ezt-azt a helyenként igazságtalan, de legalábbis irracionális támogatási rendszerből: márpedig így nem lehet igazságos gazdaságpolitikát folytatni. Pontosabban lehet, de annak pénzügyi káosz lett a vége.

Gyurcsány ehelyett felvállalja: ő egy baloldali miniszterelnök, baloldali prioritásokkal. Nem tűzte ki céljának, hogy a tőzsgyökeres Fidesz-szavazókat is egy csapásra meggyőzze: hozzájuk az ő üzenetei amúgy se jutnak el. Olyan prioritásokat hiretett meg, amelyek arra lehetnek alkalmasak, hogy a bizonytalanokat, illetve a nem eléggé aktív, baloldali érzelmű szavazópolgárokat maga mellé állítsa.

Fontos tényező az is, hogy Gyurcsány mellett most már, hacsak nem őrül meg mindenki a pártban, egységesen ott fog állni az MSZP. Lendvai Ildikó aligha fogja habzó szájjal az asztalt verni, hogy minden minisztérium álljon az MSZP határokat nem ismerő lobbistáinak rendelkezésére. A kormányalakítással megkötött kompromisszumok valószínűleg az utolsó alkalmat jelentették, hogy a miniszterek párttámogatást kaptak – az Őszödön tartott kormányülés fő üzenezete mindenesetre ez. Gyurcsány reálpolitikát hirdetett, és már most, röviddel kinevezése után egyértelművé tette, hogy nem hajlandó ideológiai csatározások helyszínévé tenni a kormányt. Megvan a program, meg kell valósítani és ezt kell megvalósítani – pont.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.