A Fidesz és a kormányváltás

Politikai monologizálásom első témája a magyar köztársaság történetének első menetközbeni kormányváltása, illetve az ún. jobboldal reakciója minderre.

A hivatkozott cikk Bayer Zsoltnak, a magyar politikai újságírás egyik igen markáns alakjának terméke. Eredetileg egyébként nem is ez, hanem Orbán Viktor egy hétvégi beszéde volt betervezve, melyben kijelenti: a kormány illegitim, a választók nem erre a kormányprogramra szavaztak; ez az írás azonban sokkal tipikusabb, és sokatmondóbb.

A magyar jobboldali politika jelenlegi alapállása, hogy különböző okoknál fogva ugyan, de kizárólag egy jobboldali kormány lehet legitim. A most szinte az egekbe magasztalt Medgyessy Péternek annak idején a választójogi legitimitását vitatták, a szavazatok újraszámlálását követelve. Aztán később a D-209-es üggyel kívánták bizonyítani, hogy a miniszterelnök méltatlan a posztjára.

Most pedig már úgy csinálunk, mintha az emberek nem pártokat, hanem kormányokat juttatnának a törvényhozásba, nem választási, hanem kormányprogramokról szavaznának; holott nem is olyan régen még Orbán Viktor jelentette ki szemérmetlen őszinteséggel, hogy a kormány- és a választási program más. (Mondjuk ez már az elnevezések különbözőségéből is sejthető volt.)

Ez persze a Fidesz sokrétű kommunikációjának csak az egyik csapásiránya, ez a demokrácia sírjánál megindultan könnyező Vezér képe. A másik oldalon a Magyar Nemzet és a Fidesz-frakció vállvetve próbálja meg eltaposni Gyurcsányt. Számomra egyébként legalábbis elképesztő, hogy ügyészségi kihallgatások jegyzőkönyvei úgy jelennek meg a Magyar Nemzetben, mintha a nyomdát az ügyészség archívumában rendezték volna be. Miközben ugye bármilyen más ügyben nem hogy bűnözők vallomásai, de jogerős bírósági ítéletek nem elegendőek ahhoz, hogy a Viktor által reklámozott sajtótermékek egy vacak, icipici kis bírálatot is kipréseljenek magukból egy jobboldali politikus iránt. Ilyenkor a hatóságok, adott esetben maga a bíróság szervül át – a következő, nekik tetsző intézkedésig – a vörösterror tehetetlen bábjává.

Mindennek a legalján pedig ott izzik a gyűlölet, melyet leginkább Bayer Zsolt és Lovas István nevével lehetne fémjelezni. A mocskos kommunistákat el kell taposni, ki kell seprűzni, el kell üldözni; méltatlanok az ország vezetésére, a közéletben való részvételre.


“A felgépelt fejű badinadrágos nem fél. Ő demokrata. Mivelünk van valami baj.”

Uj Péter: A demokratikus ember

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.